Ólmos fáradtság, kimerültség, lehangoltság, gyakori fejfájás, gyomorbántalmak, depresszió, tehetetlenség érzés, folyamatos stressz, motiváció hiány… Nem influenza tünetekről van szó, hanem egy mind gyakoribb munkahelyi ártalomról, a kiégés (burnout) jelenségről, amely bármely foglalkozási területen megjelenhet, ahol a munka érzelmi megterheléssel is jár. A kiégés (foglalkozási deformáció) szindróma tulajdonképpen betegség, amely csak igen kifejlett szakaszában igényelhet orvosi kezelést.
Ennek elkerülésére a munkaadók mind több figyelmet fordítanak olyan tanfolyamokra, személyes beszélgetésekre és tréningekre, amelyek segítik megelőzni, felismerni, menedzselni és lehetőleg kizárni a kiégést.
A kiégés háttere
Egy német pszichológus, Herbert Freudenberger 1974-ben írta le először a kiégés– vagy burnout-szindróma tünetegyüttesét, mint egy olyan jelenséget, amely (akkor) elsősorban az úgynevezett „segítő” (orvosok, mentősök, pedagógusok, jogászok, szociális munkások, pszichológusok, lelkészek, stb.) foglalkozásúakat sújtotta.
A jelenség folyamatos érzelmi megterhelések, stresszek nyomán fellépő fizikai, emocionális, mentális kimerülés. A kiégés a reménytelenség és inkompetencia érzésével, a célok és az ideálok elvesztésével jár. A tünetet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök is jellemzik. Ha valaki „kiégett”, akkor már sem személyesen, sem szakmai szinten nem képes hatékonyan „működni”. (A kiégést nem szabad összetéveszteni a túlhajszoltsággal.)
A 21. századra nem sikerült a jelenséget visszaszorítani, sőt a kiégés átterjedt a versenyszférára, és egyre nagyobb számban fordul elő. A kiégés többnyire olyan embereket érint, akiknek mind a szervezeti, mind a magán életükben túl nagyok, sok esetben irreálisak az elvárásaik. A fizikai- érzelmi-mentális kimerülés következményeként a munkahelyi kapcsolatok felszínessé vagy éppen összeütközésessé válhatnak, a személyes szükségletek háttérbe szorulnak, és sok esetbe egészségkárosodás is kialakulhat, a korábban említetteken kívül például függőségek, alvásprobléma, szorongás, táplálkozási zavar, pszichoszomatikus betegségek, stb.
Gyakran azonosítják a burnout-ot a depresszióval, mert sok tekintetben hasonló tünetei vannak. Az alapvető különbség a depresszió és a kiégés között az, hogy a kiégés esetén a tüneteket többnyire a munka, a munkahely váltja ki, a jelenség onnan indul ki, bár a betegség idővel átterjedhet a beteg magánéletére is.
Napjainkban a fejlett világ jelentős részén is egyre gyakrabban fordul elő a kiégés-szindróma. Németországban különösen sok ember szenved ebben a betegségben: a Gallup intézet felmérése szerint a mintegy 40 milliót számláló német munkavállaló közül már legalább 4,1 millió dolgozót érintett a kiégés.
Okok és folyamatok
Kialakulásában szerepet játszhat a munkahelyi elismerés hiánya, mely vonatkozik az anyagi jellegű juttatásokra, az alacsony jövedelemre, illetve az erkölcsi elismerés elmaradására. A túlságosan hosszú munkaidő, az extra igénybevétel melletti nagy felelősség is kockázati tényező. Veszélyeztetettebbek az egyedül dolgozók, akiknek nincs lehetőségük szakmai tapasztalatcserére és nem kapnak visszajelzést tevékenységükről. Az elégtelen intézményi támogatás, a vezetők segítő és motiváló jelenlétének hiánya, a karrierépítési lehetőségek korlátozottsága, az adminisztratív terhek nagy aránya az „igazi” munkához képest szintén probléma forrása lehet. A kiégési szindróma kialakulásában természetesen szerepet játszik a munkavállaló személyisége is. Csökkentheti a kiégés lehetőségét a nyitottság, és ha az egyén úgy érzi, hogy ellenőrizni tudja a helyzetet.
A kiégési jelenség okai között tehát számos egyéni, intézményi és társadalmi tényező áll. A jelenség a fent említettek mellett továbbá a nem megfelelő munkahelyi körülmények, a pozitív visszajelzések, a társadalmi és anyagi megbecsülés hiánya, a túlterhelés, az anyagi okokból másodállásra kényszerülés, a pihenés hiánya és még számos más körülmény „összjátékaként” alakul ki. A személyes tényezők között érdemes külön is megemlíteni a munkával kapcsolatos idealizált elképzeléseket, valamint a túlzott bevonódást a munkába. Ezek a motiváció olyan rejtett tényezői, melyek fokozzák a munkahelyi ártalmakkal szembeni sérülékenységet.
A kiégés folyamata több szakaszt ölel fel:
Jelek és tünetek
A kiégés visszafordítható folyamat, bármely szakaszban történő beavatkozás esetén lehetséges a korábbi szakaszok elérése. Amennyiben nem történik hatékony beavatkozás, a folyamat végén pályaelhagyás, súlyosabb esetben valamilyen függőség (alkoholizmus, kábítószer-függőség) is kialakulhat, de előfordulhat öngyilkosság is.
Ismerkedjünk meg a kiégés jeleivel és tüneteivel. A burnout nem hirtelen, hanem fokozatosan alakul ki, tehát odafigyelés estében a jelek felismerhetőek. Érdemes odafigyelni szervezetünk jelzéseire, ilyen többek között a tartós stressz-állapot, az álmatlanság, a kipihenetlenség, a szapora légzés, a szúró érzés a mellkasban. A kimerültség gyakoribb megbetegedésekhez is vezethet. Ugyancsak figyelmeztető tünet a hatékonyság csökkenése, a fokozódó pesszimizmus, az érdektelenség és a zárkózottság. Biztos jele a kiégés közeledtének, hogy az egyénnek nincsen kedve bemenni a munkahelyére, onnan rendszeresen korábban „lép le”, menekül bizonyos feladatok elől. Ha a szervezetünk üzeneteiből egyértelmű, hogy baj van, vagy közeledik a baj, azonnal megelőző lépésekre van szükség. Ez a megállapítás igaz mind a munkahelyi, mind pedig a magánéleti kiégésre is.
Vannak persze – nem is kis számban – olyan jelek is, amelyeket nem a szervezetünk küld, többek között ide tartozik az érdektelenség, a kiábrándultság, a célok és az ideálok elvesztése, valamint az elidegenedés. Szakemberek véleménye szerint, amennyiben a kiégést megelőző jelek, tünetek egy évig fennállnak, érdemes azonnal megkezdeni a „tűzoltást”, mert ebben az esetben már nem csak a sok munka okozta bajokról van szó.
Megelőzési praktikák
A már kialakult kiégés állapotot külső segítség nélkül igencsak nehéz leküzdeni (erről még később lesz szó), de számos lehetőség van a megelőzésre. Fontos hangsúlyozni, hogy a megelőzésben meghatározó szerepe van az egyénnek, akire nem kevés feladat „vár”. Ezek közül a legfontosabbak:
- változás a munkához való hozzáállásban, reális szemlélet, saját korlátok figyelembevétele
- önismeret fejlesztés
- saját illetékesség felmérése
- értelmes, szerethető, örömet, sikert jelentő munka
- merjünk nemet mondani
- határidők betartása
- rugalmas terhelés
-
Időben észlelni kell – és tenni ellene munkakörülmények javítása (fény, hőmérséklet, korszerű technikai felszerelések, stb.)
- megfelelő időgazdálkodás
- csapatépítő összejövetelek
- a szabadidő és a munkaidő egyértelmű elkülönítése
- pihenők beiktatása
- nyugodt étkezés, bőséges folyadékbevitel
- feszültség-levezető relaxációs módszerek alkalmazása munkaidőben is
- sportolás, kirándulás
- szabadság kivétele
- támogató családi és baráti légkör
- kikapcsoló, szórakoztatást nyújtó programok
A kiégés kezelhető
A különböző szakaszokban a kezelés lehetőségei eltérőek. Az idealizmus szakaszában a valóságos helyzetre való összpontosítás, az irreális elképzelések és célok átformálása a feladat. A stagnálási szakaszban a mozgósítás, a szakmai képzések, a csapatépítő tréningek, a munkatársakkal való kapcsolat erősítése fordíthatja vissza a folyamatot, míg a frusztráció időszakában a pozitívumok kiemelése, a változtatások lehetőségének megteremtése előnyös. Az apátia-szakaszban új, reális célok keresése mozdíthatja ki az egyént állapotából.
Ma már a kiégés is mérhető. A kiégettséget a nemzetközileg ismert és elismert MBI teszttel – Maslach Burnout Inventory – mérik. A Christina Maslach pszichológusnő által kidolgozott 22 tételből álló kérdéssor három vetületben mér. Ezek az érzelmi kimerülés, a személyiség elvesztése és a teljesítménycsökkenés. A kérdésekre 1-5 pont adható annak függvényében, mennyire illenek rá a vizsgált személyre.
Miután a kiégés az elmúlt két évtizedben szinte népbetegség lett a világon, a szakemberek (pszichológusok, coachok, életviteli és HR tanácsadók, stb.) sok módszert dolgoztak ki a burnout leküzdésére, gyógyítására. A legelemibb kezelési technika a tréning, amely arra irányul, hogyan kerülhető el a kiégés, s ha kopogtat mégis, mi a teendő?
A sok és kifinomult módszer és „fegyver” közül talán a leghatékonyabb a munkahely és a munkaterület váltás, de sok esetben érdemes teljesen új pálya felé is orientálódni. A fejlett országokban bevált és gyakran alkalmazott módszer a hosszabb távú szabadság, a sabbatical. Ilyenkor a munkáltató fél-, egy évre fizetett vagy fizetés nélküli szabadságot ad elsősorban a nagy felelősségű és stresszes felső-vezetői munkakörökben dolgozók számára, hogy ez idő alatt feltöltődhessenek és személyes fejlődésükkel foglalkozhassanak. Szakemberek véleménye szerint a feltöltődés, a belső egyensúlyi állapot elérése sokat segíthet a kiégés leküzdésében.
Döntő fontosságú a munkahelyi vezetés és a közvetlen vezető hozzáállása a dolgozókhoz. Nem igazán fenyegeti kiégés azt a dolgozót, aki úgy érzi, hogy munkahelye figyelmet fordít rá, számításba veszik a véleményét a döntéshozatal során, nemkülönben támogatást kap vezetőjétől gondjai, problémái megoldásában.
Új fogalom, régi jelenség a mobbing
A kiégéssel is kapcsolatos új fogalom a mobbing, vagyis a munkahelyi lelki terror és pszichoterror. Nehezebb gazdasági helyzetben a munkahelyeken fokozódhatnak a kisebb-nagyobb becstelenségek, a tisztességtelen magatartás, a célzott és kifinomult „kínzások”. A dolgozók körében ebben a helyzetben egyre növekszik a munkahely elvesztésétől való félelem. Az elterjedt mobbing-technikák közé tartozik az ellehetetlenítésre, elüldözésre kiszemelt egyének háta mögötti pusmogás, a folyamatos gyanúsítgatás. A mobbingolás fogalma új, de a módszerek régiek. A vonatkozó szakirodalom szerint volt rá példa, hogy a mobbing célpontja öngyilkosságba menekült.
Ha nagy a baj
Ha a kiégés igen súlyos és azt depresszió, szorongás kíséri, elkerülhetetlen a gyógyszeres kezelés, extrém esetekben pedig pszichológus, pszichiáter bevonása. A súlyos esetek elkerülhetők, ha néhány hasznos, alapvető tanácsot megfogadunk. Illetve nem elég megfogadni, alkalmazni is kell azokat:
- rendszeresen vizsgáljuk felül – és ha szükséges, változtassuk meg – a fontossági sorrendet életünkben
- értékeljük eredményeinket folyamatosan
- legyen része napunknak a kötetlen időtöltés
- szabadságunk, szabad időnk alatt valóban kapcsolódjunk ki
- tanuljunk meg nemet mondani, néha még önmagunknak is
Dr. Gonda György, CMC
vezetési tanácsadó
Certified Management Consultant
