A német Alkotmánybírság részben jogellenesnek találta az európai kötvényvásárlási programot. Az Európai Központi Bank (EKB) pénzpiaci intervenciója nélkül Itáliát az államcsőd fenyegeti. A vezető olasz napilap, a Corriere della Sera helyzetértékelését foglalta össze munkatársunk.
A EU és az euró történetének legkritikusabb pillanatait éljük – kezdődik vészjóslóan a szerkesztőségi cikk. Rendkívüli események sokasága: minden idők legnagyobb gazdasági válsága, soha nem látott GDP visszaesés, rekordot döntő államadósság, vita az eurókötvényekről és a német alkotmánybíróság döntése. Az ítélet határt szab a legnagyobb európai gazdasága és egyben az EU-költségvetés, valamint a segélyprogramok legnagyobb finanszírozója, Németország mozgásterének. Egyúttal veszélyezteti az EKB hitelességét és likviditását.
A döntés
A német bírósági döntés az EKB kötvényvásárlási programjáról szól. A PSPP (Public Sector Purchase Programme) keretében az európai jegybank 2008 óta 2.600 milliárd euróért vásárolt a tagországok piacon forgó állampapírjaiból. Legtöbbet az olaszból, hogy kordában tartsa a kamatokat amivel biztosította az államadósság refinanszírozhatóságát.
Az ügy 2015 óta van a német Alkotmánybíróság előtt. Európai jogot kellett értelmezése, ezért a bírák először megkeresték az ebben kizárólagos hatáskörű Európai Bíróságot (EB). Luxemburg 2018-ban jogkonformnak ítélte a PSPP-t. A német bírák mostani ítéletükben maguk is értelmezték az uniós jogot és más eredményre jutottak.
Az első eset, hogy egy tagállami bíróság nem akceptálja az EB kizárólagos hatáskörét – jegyzi meg a cikkíró.
A német jegybanknak három hónapos türelmi idő után meg kell szakítaniuk a közreműködését a PSPP-ben, amennyiben az EKB nem bizonyítja, hogy az megfelelnek az arányosság követelményének.
A Corriere szerint a német bírók megelőlegezték a véleményüket. Az EKB aránytalanul megosztva és aránytalanul sokat vásárol. A francia, spanyol és leglinkebb az olasz papírokból az országok gazdasági súlyánál és finanszírozási hozzájárulásánál jóval többet. Utóbbiból aránytalanul sokat is, 700 milliárdnyit, az összes adósságjegy 30 százalékát tarja magánál – áll az ítéletben.
„Nem lesz könnyű rábírni a bírókat álláspontjuk megváltoztatására” – jövendöli az olasz lap.
A következmények
A Corriere szerint az egyértelmű szavak látszata ellenére a döntés a gyakorlati következményei nem világosak. Az EKB a koronaválságra tekintettel bejelentette, hogy a PSPP-hez hasonló új programot indít. A PEPP (Pandemic Emergency Purchase Programme) volumene 750 milliárd euró.
Karlsruhe a PSPP-ről ítélkezett. A PEPP-ben tehát nincs akadálya a német részvételnek – véli sok elemzőhöz hasonlóan a cikkíró is. Az ítéletben azonban szerepel, hogy a kötvényvásárlás semmiképpen sem arányos, ha az EKB egy ország állampapírjainak több, mint 33 százalékot magánál tartják. Ez a jelenlegi vásárlási ütem mellett Itália esetében 18 hónap múlva bekövetkezik.
Az ítélet értelmében legkésőbb jövő őszre fel kellene függeszteni az olasz állampapírok vásárlását vagy a német részvételt.
A piaci reakciók
Az ítélet jogi következményeinél sokkal kiszámíthatóbb a pénzpiacok reakciója. Megkérdőjeleződött az EKB-elnök szavahihetősége.
„A PEPP felülről nyitott. Abból, akkor és annyi papírt fogunk venni, amennyi szükséges a tagállamok és az euróövezet stabilitásának megőrzéséhez” – mondta Christine Lagarde a program indulásakor. A piacok kételkedni kezdtek, hogy az EKB-nak lesz-e elegendő likviditása az ígérte betartásához.
A 10 éves lejáratú olasz állampapír kamata az ítélet kihirdetése után néhány óra alatt 1,7-ről 1,8 százalékra nőtt. Ez a milánói újság szerint bizonyítja, hogy „hiába finanszírozná az össze többi jegybank a PEPP-t, a németek nélkül az EKB félkarú óriás a piacok szemében”. A kicsinek tűnő hozamfelár is komoly probléma Itáliának. A következő hónapokban sok milliárd euró értékben kell állampapírt a piacra dobnia a GDP 160 százalékára rúgó államadóssága refinanszírozásához.
Az olasz gazdasági miniszter ennek ellenére sem lát okot a nyugtalanságra. „A döntés a PSPP-ről szól. Semmilyen formában nem érinti a PEPP-t, nem gátolja az EKB cselekvőképességét.” A cikk szerint Roberto Gualtierinak elméletben igaza van. A gyakorlatban viszont Európa politikai és gazdasági stabilitásának és az euró megbízhatósága kulcsállamának tartott Németország esetleges kivonulása az EKB programjaiból pánikot okozhat.
Alapvető ellentétek
A német-olasz viszony a politika és a pénzügyi szakértők szintjén is feszült. Az olaszok több pénzügyi szolidaritást várnak a gazdaságilag és járványügyi szempontból is sokkal jobb helyzetben lévő északiaktól. Az euró-, illetve koronakötvények váltak az elvárt szolidaritás szinonimájául. A közös európai adósságjegyekkel látják csak finanszírozhatónak a cégek, a munkahelyek és a családok megóvását a sosem látott népegészségügyi és abból kinőtt gazdasági válság hatásaitól. Az eurókötvényeket leginkább Ausztria, Finnország Hollandia és – a Corriere szavaival élve – természetesen a németek opponálják. Elvetik az államadósság mindenfajta szocializálását. Mint az euróválság idején, most is attól tartanak, hogy ez felelőtlen költekezésre ösztönözné a délieket, amiért az északi adófizetőknek kellenen helytállniuk. Az sem tetszik az olaszoknak, hogy az északi államok az európai gazdaságélénkítő csomagokkal elsősorban hiteleket adnának. A déliek vissza nem térítendő támogatásokat várnak.
Harcra fel!
Lagard nem tekinti magára nézve kötelezőnek a döntést. „Az EKB tevékenységének megítélése az EB kizárólagos joga.” Harcolni fog a PEPP-ért.
„Méretes pofon az EB-nak” – idézi a konzervatív lap a bajor pénzügyminiszter, Albert Füracker szavait.
A lap emlékeztet, hogy Merkel kancellár egyelőre nem nyilatkozott. A cikk szerint nehéz döntés előtt áll. „Ha hagyja az euró alapját aláásni, országa euró-szkeptikusait és nacionalistáit erősíti.” Az újság szerint ezek egyik ideológiai vezetője a legelismertebb német gazdaságkutató intézetek közé tartozó Ifo vezetője, a Müncheni Egyetem közgazdász professzora, Clemens Fuest.
Szerinte „Karlsruhe nyomás alá helyezte az EU-t és erősítette a tagállamokat”. A Corriere nem osztja a professzor közgazdasági nézeteit, de helyzetértékelésével egyetért: „A német bíróság döntésével Itália még inkább a piaci figyelem középpontjába került.” A gazdasági fókuszú lap szerint Merkel elbizonytalanodásának, az EKB meggyengült pozíciójának és Lagarde eltökéltségnek egyenletéből bármilyen eredmény születhet.
„Ad hoc döntések fogják megmutatni, Európa miként segít Itálián és mi saját magunkon.”
