A COVID-19 hónapokra határozta meg Európa mindennapjait. A gazdaság mesterséges kómában tartása, az élet korlátozása, kijárási tilalom. Lezárt határok, kikötők, bezárt üzletek, piacok és éttermek – akadozó áruszállítás. És persze néhány más abszurditás, amit európai lapokból Petrus Szabolcs munkatársunk idéz.
Nincs spárga. Kitör a forradalom?
Sok más szektor mellett az élelmiszeripar is megsínylette a járvány hatásait. Sokszor különös módon szembesülhettünk a következményekkel. Az április-májusi főszezonban a ’spárga bolond’ németek például a zöldségféle hiányán keresztül. A határzárat elrendelése. A jó a termés mellé hiányzott a 100 ezer idénymunkás, akik a betakarítást máskor elvégezték.
Alig akadt a többségében román és lengyel betakarítókat helyettesítő német munkás. A termelők egy tévésorozatra, a ’Gazdálkodó keresi párját’ címére utalva ’Gazdálkodó keresi a betakarítót’ szlogennel kétségbeesett akcióba kezdtek. Néhány napon belül 30 ezren jelentkeztek. Voltak olyanok is, akik maguktól kínálkoztak fel: „Nyugdíjas hobbykertész (61) hetente kétszer kisegítene barátságos észak-hesseni gazdálkodónál” – hirdette magát egy német egy közösségi oldalon. A szívességből vagy a pénzért jelentkező németekből azonban 3-4 sem volt elegendő egyetlen román munkaerejének pótlására. Ráadásul hamar kiderült, hogy a többség huzamosabb ideig nem bírják a folyamatos hajolgatással járó munkát.
A beutazási tilalom legalább annyira sújtotta a külföldi munkaerőt, mint a német gazdálkodókat és a fogyasztókat. Sokan megélhetés nélkül maradtak.
A gazdálkodók nyomásának engedve, az ellátási nehézségek miatt 40 ezer idénymunkás beutazását engedélyezték. Rájöttek, hogy az éhbérért alkalmazott, botrányos munka- és szálláskörülményeket is elviselő kelet-európaiak nélkül összeomlik a német zöldség- és gyümölcstermelés. Azt is tudta, hogy a spárgaidényt az eper, a cseresznye, majd az alma szezonja követi. A határzár ezért is tarthatatlan.
Az olcsó húsnak nagy az ára
Néhány héttel később egy másik, szintén kelet-európaiakat alkalmazó szektor került a figyelem középpontjába. Az üzemekben és a szálláshelyeken uralkodó rossz higiénés viszonyok miatt a vágóhidak a COVID gócpontjaivá váltak. Több ezer idénymunkás fertőződött meg, egész járások kerültek karantén alá. Kiderült, hogy a németek által megszokott, európai összehasonlításban extrém olcsó húsért nem csak az állatok fizetnek rossz tartási-, szállítási- és vágási körülményekkel. A dolgozók rabszolgamunkát végeznek, hogy 5 euró lehessen a csirkemellfilé kilója.
Éhező gyerekek
A Németországban kis híján forradalmat okozó spárgaellátási nehézség nevetséges probléma a fejlődő országokban kialakult élelmezési helyzethez képest. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) májusban 45 millió, a COVID hatására éhezőre hívta fel a figyelmet! Közülük sok millió gyerek, akinek az oktatási intézmények ingyen adott ebéd nélkül nincs mit enniük. Az iskolazárral, ha nem is éhezik, de sokkal több, 340 millió gyerek marad főétkezés nélkül – becsli a 60 országban segítő német civil szervezet, a FIAN .
Veszendőbe menő termés
E közben sok millió tonna termény rohadt el a földeken, illetve került a gazdálkodóknál a szemétbe. Az idénymunkások hiánya nem csak Németországban volt probléma. A COVID miatt világszerte sok millióan nem tudott megszokott munkahelyére utazni. Akadozott a feldolgozatlan és feldolgozott mezőgazdasági termékek szállítás az egész világon Olaszországtól Ázsián át Amerikáig. Az idénymunkásokat nem csak a mezőgazdaságban sújtotta vírus. Indiában például az üzemek bezárásával egy időben a kormány leállított a tömegközlekedést is. Sok milliónyi idénymunkás kénytelen volt gyalog megtenni az utat hazáig. Nem ritkán 500 kilométert a 40 fokos hőségben.
A halászatban két oldala van az éremnek
Az egyéni vállalkozó halászok legfontosabb vevői, az éttermek és a szállodák bezárása után minimálisra csökkent a kereslet. Az árak sosem látott mértékben estek. Sok kisüzemi halászatot folytató teljesen bevétel nélkül maradtak, mert a legtöbb országban nem hajózhattak ki. Ahol ez lehetséges volt a piacok bezártak nem tudták hol eladni a kifogott halat. A nagyüzemi halászatot folytató cégeknél, akik elsősorban messziről a kikötőkbe utazó idénymunkásokat alkalmaznak, a mezőgazdasághoz hasonlóan a munkaerőhiány volt a legnagyobb probléma.
A halászatban volt azonban a járványnak pozitív hozadéka is. A Global Fishing Watch (GFW) műholdfelvételei szerint a 6-8 hetes lockdown mérhetően jó hatással volt a túlhalászott tengerekre. Az amerikai NGO becslése szerint világviszonylatban 10, Európában 50 százalékkal csökkent a világtengereket járó halászhajók forgalma. Az Európa Bizottság becslése szerint a szektorban 30 százalékkal esett vissza a bevétel.
Afrikából nincsenek megbízható számok. Egy német élelemzési civil szervezet, az 1959-ben alapított ’Brot für die Welt’ azonban drámai következményekről számol be. A part menti városokban sok asszony olcsó megveszi a nagyüzemi halászatot folytató cégektől a zsákmány ipari feldolgozásra alkalmatlan részét, majd kis haszonnal eladják a halpiacokon. Ez sok család legfontosabb jövedelemforrása. A nagy hajók azonban hetekig nem futottak ki, a piacok pedig zárva voltak. Az ebből élő családok jövedelem nélkül maradtak. A piacok idő közben ugyan újranyitottak, sok asszony ennek ellenére továbbra is jövedelem nélkül van: a halászvállalatoknál rájöttek, hogy a melléktermékekben is üzlet van. Már nem adják el azokat olcsón a helyi kiskereskedőknek, hanem saját kereskedőiken keresztül értékesítik a piacokon.
A németeknél a spárga, a franciáknál a sajt
A németországi spárgahiányhoz hasonló luxusproblémával a franciák is szembesültek. Akadozott a sajtellátás. A gyártók pedig az éttermi és szállodai kereslet, valamint a szaküzletek megrendeléseinek kiesése miatt komoly anyagi veszteségeket szenvedtek el. A nagy szupermarketek ugyan vásároltak volna, akadozott viszont a szállítás. A tehenek, kecskék és birkák azonban fütyültek a COVID-ra és tovább adták a tejet. Hogy ne keljen mindent a csatornába önteni, a francia kormány rekordidő alatt változtatott a védett sajtok előállítását szabályozó rendeleteken. A ’Bleu d’Auvergne’, a ’Comté’ vagy a ’Fourme d’Ambert’ tovább volt szabad érlelni és a szokásosnál alacsonyabb hőmérsékleten is szabad volt raktározni.
A krízisnek azonban volt egy váratlan, pozitív hozadéka: A kis kisebb, bevétele 80 százalékától elesett gazdaságban nemes penész rakódott az eladhatatlanná vált ’Le Confiné’ sajtra. Így Laura és Lionel Vaxelaires farmján új sajtfajta született. A gazdálkodó házaspárnak és a vevőik közé tartozó éttermek közönségének ízlik az új, penészes sajt. A jövőben tudatosan fogják termelni – számol be a Le Monde Diplomatique német kiadása.
