Rossz hírű céget, a Monsantót olvasztja magába a Bayer, amely főleg aspirinjéről volt híres. A házassággal létrejött a világ legnagyobb gyógyszer és agrokémia cége. Az óriások egyesülése komoly kockázatokat rejt. A Bayer neve elválaszthatatlanul összeforr a rossz hírű Monsantoéval, amely világszerte a kémiát és a géntechnikát a középpontba állító agrártermelés, és a rákkeltő gyanúban álló glifozát tartalmú permetszerek szinonimája.
Lezárult a gyógyszer és agrokémiai ipar történetének legnagyobb fúziója. A német Bayer bekebelezte az 1901-ben alapított amerikai vetőmag és permetszer előállító óriáscéget, a Monsantot. A Bayer ezzel a világ legnagyobb agrokémiai vállalata lett.
Mamut üzlet
Nem egyesülés történt. A Bayer a német gazdaságtörténetben rekordnak számító 63 milliárd dollárért felvásárolta a 20 ezer alkalmazottat foglalkoztató amerikai cégét. Az összeg meghaladja a német vegyipari óriás 50 milliárd eurós éves árbevételét. Így az üzlethez 6 milliárd eurónyi alaptőkeemelésre és hitelfelvételre is szükség volt.
Az időpont részint szerencsés. A Bayer az utóbbi években mind a gyógyszergyártás, mind az agrokémia területén komoly nyereséget halmozott fel. A hiányzó tőkét pedig az alacsony kamatszintek miatt kedvező kondíciókkal pótolhatta a pénzpiacról. Az ügylet finanszírozása azonban legalább 2022-ig így is komoly anyagi megterhelést fog okozni a Bayernek. Addig a részvényesek a vezetés által prognosztizált évi 1,2 milliárd eurós profitnövekedés mellett is alacsonyabb osztalékkal lesznek kénytelenek beérni.
No risk, no fun?
Sok piaci elemző jóval óvatosabb a Bayer menedzsmentjénél. A Monstanto üzleti modellje ugyanis komoly kockázatokat rejt. Bedőlése magával ránthatja az 1863-ban alapított, 100.000 embert foglalkoztató Bayert is. A németek az amerikai leányvállalat teljes beolvasztását tervezi. Így a Bayer neve elválaszthatatlanul összeforr a rossz hírű Monsantoéval, amely világszerte az iparosított, a kémiát és a géntechnikát a középpontba állító agrártermelés, és a rákkeltő gyanúban álló glifozát tartalmú permetszerek szinonimája. Az USA-ban, Argentínában és Brazíliába mégis dübörög az üzlet. A Monsanto tavaly csak ebben a három országban 3,7 milliárd dollárt értékben értékesített a vitatott hatóanyagú permetszerekből. A Bayer számára ez fontosabb, mint a rossz imázs.
Peres ügyek
Egy amerikai bíróság friss ítélete igazolni látszik a kockázatokat. Az esküdtek bizonyítva látták, hogy a Monsanto permetszere okozta egy iskolai gondnok rákos megbetegedését, aki évtizedekig használta a cég glifozát tartalmú szereit.
Az esküdtek 250 millió dollár kártérítést ítéltek meg! A hírre egyetlen nap alatt 12%-t veszítettek értékükből a Bayer részvényei.
Nem a konkrét ügyben megítélt gigantikus kártérítés a legriasztóbb. A másodfok ugyanis rend szerint mérsékeli az esküdtek által megszavazott összeget. A veszélyt az Amerika szerte benyújtott 5000 hasonló kereset jelenti. Ezek sikere nem csak rövidtávú likviditási problémákat okozna immár a Bayernek. Egészében tenné kérdésessé a kémiát a mezőgazdasági termelés középpontjába állító üzleti modell jövőjét.
Glifozát: áldás, inkább átok?
A nagy hatékonyságú glifozát tartalmú gyomirtók az amerikai kontinensen a ’70-es évek óta nagy népszerűségnek örvendenek. Az EU-ban viszont vitatott a használatuk. Betiltásuk érdekében 2017. januárjában európai polgári kezdeményezés, azaz aláírásgyűjtés is indult. Az EU 2002-ben még visszhang nélkül engedélyezte a glifozát tartalmú szerek évtizedek óta tartó használatának folytatását. A hatóanyag az engedély újbóli meghosszabbítása előtt, 2015-ben lett téma.
Az ENSZ szakosított szerve, a WHO vizsgálatai ugyanis arra az eredményre jutottak, hogy a glifozát nagy valószínűséggel rákkeltő. Ez után az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság is vizsgálódni kezdett. Utóbbi jelentés ugyan a hatóanyag veszélytelensége mellett foglalt állás, a Tanácsban, a tagállami szakminiszterek között mégsem volt meg a szükséges minősített többség az engedély meghosszabbításához.
A kezdettől fogva a glifozát veszélytelensége mellett érvelő Európai Bizottság számos tagállam szkepszisétől és az idő közben összegyűlt 1,3 millió aláírástól függetlenül újra és újra ideiglenes használati engedélyeket adott ki, és a végleges meghosszabbítást tartalmazó rendelettervezeteket terjesztett a Tanács elé.
Végül 2017 novemberében, sokadik nekifutásra, 18 tagállam támogatásával összejött a tanácsi többség az engedély meghosszabbításához. Igaz, azzal a megszorítással, hogy azt a korábbi 15 helyett csak 5 évre adták ki.
Érdekesség, hogy Magyarország, holott Lengyelország mellett a hosszabbítás egyértelmű ellenzői közé tartozott, a november végi szavazáson már támogatta az engedély kiadását. Szemben olyan agrárországok, mint Franciaország, Olaszország és Hollandia, amelyek kijelentették, mezőgazdaságuk megvan a kockázatos vegyszer nélkül.
Németországban, az elhúzódó kormányalakítás miatt amúgy is feszült politikai légkörben, botrány lett az igen szavazatból. A kérdésben a környezetvédelmi és az agrártárca is illetékes. Előbbi szociáldemokrata vezetője jelezte, hogy az engedélyezés ellen van, míg a keresztényszocialista mezőgazdasági miniszter támogatta azt. Ilyen esetben a Tanács ülésén résztvevő miniszternek tartózkodnia kell. A jelenlevő agrártárca vezető azonban igennel szavazott. Máig tisztázatlan, hogy ezt Merkel kancellár tudtával, illetve engedélyével tette-e.
Magyar érdektelenség
Nálunk kevés figyelmét kapott a glifozát és a kormány pálfordulása is. Csak két vizsgálati eredmény jutott el a szélesebb közvéleményhez. Az egyik megállapította, hogy a német sörök az ivóvíznél megengedett határértéket sokszorosan meghaladó mennyiségű glifozátot tartalmaznak.
Hír volt még az is, hogy egy alapítvány által szervezett, 2000 önkéntes részvételével lezajlott, ugyancsak németországi vizsgálat megállapította, hogy az értintettek 99,6 százalékának vizeletében kimutatható a rákkeltő gyanúban álló hatóanyag, ráadásul az esetek háromnegyedében az ivóvízben megengedett mennyiség legalább ötszöröse. A legmagasabb értékeket kisgyerekeknél mérték.
A glifozát tartalmú permetszerek egyébként nem az első kétes hírű termékek a Monstanto történetében. 40 évig volt a cég palettáján a 2001-ben betiltott Argant Orange, amelynek hatóanyagát, a PCB-t az amerikaiak a vietnami háborúban vegyi fegyverként is bevetették.
Vetőmag és permetezőszer csomagban – agrokémia
Nem csak a Monsanto keres jól agrokémiai termékekkel. A leverkuseni Bayer is több nyereséget termel vetőmagokkal és permetszerekkel, mint a legismertebb termékével, a 1903-ban szabadalmaztatott aszpirinnel.
Márpedig az iparágat, és a két cég üzleti modelljét a glifozáton túl is sok kritika éri. A Bayer álláspontja szerint a világ rövidesen 10 milliárdos népességét más módon, különösen az átlagosan 50%-al alacsonyabb produktivitású biogazdálkodással nem lehet élelmezni.
A kritikusok az ENSZ-el és Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Szervezetével (FAO) összhangban azt az álláspontot képviselik, hogy a világ élelmezését nem kémiával és géntechnikával, hanem egyrészt a termőföldhöz, az öntözővízhez és a vetőmaghoz való hozzájutás megkönnyítésével kellene biztosítani. Másrészt erőfeszítéseket kellene tenni a mezőgazdaság forrásainak hatékonyabb felhasználása és az évi 1,3 milliárd tonnás élelmiszerpazarlás mérséklése érdekében is.
Sokan különösen kritikusan szemlélik, hogy a Bayer és a Monsanto a vetőmaggal kvázi csomagban árulja a permetszereket, mintha szándékosan úgy fejlesztené az előbbieket, hogy az utóbbiak nélkülözhetetlenek legyenek. Hatékonyságukhoz ugyan nem fér kétség, viszont a megvédett növényen kívül bevetési területükön rend szerint mindet elpusztítanak és rovarállományban is komoly kárt tesznek.
A vetőmagvásárlók arra is panaszkodnak, hogy csak egyszeri felhasználásra szereznek jogosultságot. A két cég jogi eszközökkel lép fel a gazdálkodok ellen, akik a vetőmagból kinőtt növények újrafelhasználásával termelnének a következő szezonban.
A Monsanto pionír a genetikailag módosított agrártermékek (GMO) piacán. A ’70-es évek óta kutat a területen. Saját fejlesztésein és több hazai konkurense felvásárlásán keresztül mára piacvezető a GMO-szektorban.
Genetikailag módosított vetőmagok alkalmazása, GMO-élelmiszerek értékesítése és ilyenek importja az EU-ban is legális. A társadalmi ellenállás miatt azonban a jogszabályi előírások nemzetközi összehasonlításban a legszigorúbbak. Ráadásul a GMO-technológiát – az amerikai kontinenssel ellentétben – az imázsuk miatt aggódó mezőgazdasági termelők, de még az agrokémiai termékek gyártói sem merik alkalmazni Európában.
A Bayer is jegelte kutatásait a területen, majd az ezzel foglalkozó részlegét eladta a kínai Syngentának. Sokan attól tartanak, hogy a Monsanto felvásárlásán után intenzív lobbitevékenységet fog kifejteni a jogszabályi előírások lazítása, és a GMO-technológia népszerűsítése érdekében.
További probléma, hogy a két piacvezető cég az egyesüléssel monopol közeli helyzetbe került. Ez az árak emelkedésével és a termékek felhasználási feltételeinek további szigorodásával fenyeget. Különösen a minimális érdekérvényesítő képességgel rendelkező, kistermelők látják borúsan a jövőt. Ha ők még nehezebb helyzetbe kerülnek annak globális kihatásai lesznek, mert ők elégítik ki a világ élelmiszerigényének 80%-t. A piaci erőfölény veszélyét az Európai Bizottság is látta.
A versenypolitikáért felelős biztos csak az után engedélyezte az ügyletet, hogy a Bayer részben értékesítette a már meglévő agrokémiai üzletágát. Azt, hogy a vevő épp a világ legnagyobb kémiai konszernje, a német BSAF volt, amely maga is aktív az agrokémia területén, az EU már nem ítélte versenykorlátozó körülménynek.
